Az anyaság megváltoztat mindent. Ez igaz. Az új jövevény érkezése átértékelteti az eddigi életedet. De vannak dolgok, amelyek nem változnak. Hanem összecsiszolódnak, alkalmazkodnak. Számomra az egyik kulcsszó az anyasággal kapcsolatban, az az alkalmazkodás. Mindenki részéről. Én (illetve mi a párommal) alkalmazkodunk, de a babánk is ezt teszi. Minden család más, minden új jövevény máshová érkezik, más szokások közé. Alkalmazkodás, számomra ez a családdá válás folyamata.
Nos ez történik akkor is, ha éppen egy aktív, sokat utazó családba érkezik baba. Mi utazunk a körülményeinkből adódóan (két különböző országból származunk, családjaink is szerteszét laknak) és mert szeretjük. Sokat kirándulunk, a munkánkbol kifolyólag és mert szeretjük.
Ezen sem a terhesség, sem pedig az anyaság nem változtat. A terhesség kilenc hónapja alatt ötször utaztam külföldre, a kislányom pedig nem a lakhelyemen, hanem otthon, Budapesten született.
Képzeletbeli útlevelében sok pecsét van már, első útja haza, Spanyolországba vezetett 29 naposan, autóval, repülővel, vonattal. 5 hónaposan járt Franciaországban es Magyarországon látogatóban a nagyszülőknél. Szeptemberben a tengerpartra utaztunk, októberben pedig Magyarországra, majd onnan kocsival Lengyelországba. Spanyol nagyszülei is messze laknak, így ha látogatóba megyünk több napot töltünk ott, mind kis apró utazások önmagukban is. Mi így élünk, és a kislányunk is mivel a család része.
Szeretnénk ezt az életformát mindenféle túlbonyolítás nélkül, természetesen ötvözni a szülővé válással, megosztani a kislányunkkal is. Alkalmazkodunk a szükségleteihez és ő a mieinkhez.
Nem mindig kedvből utazunk. Van, amikor azért mert muszáj. Mert messze lakik a család, akár külföldön, mert a nagyszülők különböző országokban laknak, vagy munkánk része az utazás és megengedhetjük magunknak, hogy a család is kisérjen minket. Sokféle életkörülmény, történet van, mind mind egyedi.
Szeretem a babalapok es portálok jótanácsait olvasgatni. Tedd ezt, ne tedd amazt, kerüld el ezt es ezt… Nem kritizálom őket, mert kénytelenek nagy általanosságban beszélni, hiszen fő feladatuk az, hogy irányvonalakat adjanak sok sok családnak es ezt meg is teszik. Viszont azt hiszem, hogy fontos, hogy a saját életünkhöz mérten igazodjunk ezekhez a tanácsokhoz, és ne miattuk érezzük magunkat rossz anyának, mert nem illünk bele az általuk vetített képbe. Életformánk olyan amilyen, azért mert ez jutott, vagy mert így akartuk, de ne ezért érezzünk bűntudatot.
A kicsi akkor lesz nyugodt, ha mi is nyugodtak vagyunk és azt érzi, hogy minden rendben van. Legyen az Bangkokban, Szegeden, vagy a faluban a nagyinál. Az utazás ma már nehezen kikerülhető, élvezzük ki a kicsivel együtt, hiszen ilyenkor általában több idő jut a közös mesélésekre, olvasásra, játékra, a repülő- kocsi- vagy hajóút alatt.
Ha tetszett ez a bejegyzés, és szeretnél ilyen, kisgyermekes, babás utazásokról szóló cikkeket kapni, iratkozz fel a KreaBaby utazó család hírlevelére. Nem küldünk spam-et, egy-egy cikket két hetente, ami ehhez a témához kapcsolódik.