¿Avagy mit rejt a játszóteres táskád?
Mindenhol az együtt töltött minőségi idő, a közös játék fontosságáról olvasunk, hallunk. Szintén téma (sajnos), hogy a mai gyerekek sokkal kevesebb időt töltenek a szabadban, szabad játékkal mint azelőtt. A mai gyerekeknek is szükségük van arra, hogy a levegőn legyenek, hogy fára másszanak, hogy talpig összekoszolják magukat.
De mit tehet egy dolgozó anyuka, apuka, akinek delután, fáradtan kellene kielégitenie mindezeket az elvárásokat? Játszóterezik, jó esetben kertben játszik a csemetével… De mit játszunk?
Én személy szerint mint anyuka, nem szeretem a játszótereket. Ha tehetem elkerülöm őket, ha nem, akkor próbálok olyan parkot keresni ahol van füves zöld terület a szabad játékhoz.
A kicsi lányom úgy néz ki osztja a véleményemet, mert ha a parkba megyünk, rögtön a füves részen telepszik le, ahol nincs egy csúszda, egy hinta sem. (persze oda is megyünk néha, de nem mindennapos program) csak fák és fű.
A játszóteres táskában 3 játékot szoktunk vinni:
- egy kicsi, puha labdát
- krétát
- ugrókötelet
Három nagyon egyszerű, kicsi és könnyű dolgot. Olyan játékokat, amelyek egyszerűnek tűnnek, de a gyerekszemmel hihetetlen lehetősegeket rejtenek.
A labdával lehet focizni (mióta kislányom focirajongó lett, az én technikám is rohamosan javul) lehet “kosarazni”, azaz két faág között megpróbálni átdobni a labdát. Lehet keresni egy egyenes botot (már önmagában is egy jó kis időtöltés) és “golfozni”.
Az ugrókötelet lehet rendeltetésszerűen is használni, azaz ugrálásra, lehet limbó-hintót zene nélkül játszani vele, de lehet mentőkötél is, amit a kapitány (kicsilány) kidob a háborgó tengerbe esett matróznak (én). Ki lehet feszíteni két faág közé és átdobni felette a labdát, vagy megpróbálni végiggurítani rajta…
A krétával kavicsokat színezünk, rajzolunk, ugróiskolázunk, de Mara kedvenc játéka a “Világbajnokság”. Ezt inkább a kertben szoktuk játszani, vagy egy nagy aszfaltos területen.
Rajzolunk egy kacskaringós, hosszú (már amennyi helyünk van) pályát, azaz két párhuzamos vonalat, amit a pályasávot jelöli. Rajt és Cél is kell a két végére. Lehet futó-, bicikli, görkoriversenyt, vagy akár akadályfutást is rendezni rajta. Célhoz áll a versenyző én pedig előveszem legjobb Vitray-stílusomat es köszöntöm a kedves nézőket. A kis versenyző pedig képzeletbeli versenytársakkal küzdve a vadul szurkoló nézők előtt végigszáguld a pályán miközben a riporter végigkommentálja a versenyt és átszakítja a célszalagot. Egy délután kb. húszszor. 🙂 Ha már unalmas, akkor lehet botokat kereseni, vagy kavicsokat és azokat kell átugorni, kikerülni a biciklivel, azaz akadálypályává változtatni a versenypályát.
És mindezt csak egy krétával játszottuk.
Akkor még nem beszéltünk a sárfőzésről, amihez csak egy kis üveges víz kell és botok és máris kész a nyárikonyha… és persze a nyakig koszos gyerek (és szülő).
Ez csak néhány ötlet a sok közül, mi ha ketten vagyunk így játszunk, de ha a párom megy a lánykával, akkor egész más a dinamika. De lényeg a lényeg, hogy a közös játékhoz a szabad levegőn nem szükséges sok-sok tárgy. Egyszerű legyen, szorakoztató és ne kelljen hozzá specifikus játék, hanem képzelőerő és kreativitás. A gyerekeknek ebből a kettő utóbbiból kimeríthetetlen forrásuk van, hagyjuk őket kiaknázni ezt! És érezzük jól magunkat. Legyünk mi is gyerekek egy kicsit.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szeretnél ilyen, egyszerű, de kreatív, a gyerekek képzeletét megmozgató játék vagy időtöltésről olvasni, íratkozz fel a KreaBaby hírlevelünkre. Kattints IDE A FELIRATKOZÁSHOZ. Mi sem szeretjük a spamet, időnk sincs napi leveleket küldözgetni…